Gondolkodtál már azon,hogy mi lenne, ha egy teljesen szimpla percben, az történik, hogy szívednek legkedvesebb egyéne holtan esik össze a karjaidban?
Sajnos az élet egyik kivetnivalója, hogy nem tudhatjuk, mikor is telik le az időnk.
Én nem túl gyakran gondolkodom ilyenen, főleg mióta valaki más eltereli a figyelmem minden negatív dologtól, de tegnap...
Remek nap, ingyenes állatkertlátogatás. Nem is sejtené az ember, hogy a nap végére ezerenyi zsebkendő fog a földre hullani.
Fáradtan kullogtunk hazafelé, otthon pedig kimerülten rongytunk bele az ágyba. Minden szép és jó, egymás karjaiban, mint egy romantikus filmben.
Aztán hirtelen valami történik. Valami, ami fenekestül felforgatja az életet.
Az a személy, aki nekem a világot jelenti, ott fekszik mellettem, alig lélegzik, már-már énis meghalok, amikr csukott szemmel, mozdulatlanul látom feküdni, és olyasmiket mondd nekem, amiket búcúszáskor szokás. MEGRÉMÍT. Egyszerűen szavakba nem tudom önteni, mennyire fájt a szívem, belegondolva, hogy mi lenne ,ha most életem szerelme a szemem láttára a karjaimban halna meg. Végigbőgtem a kora estét, és nem tudtam mit kezdeni. Búcsúzott.
Nagyon fájt, és nagyon szörnyű óra volt.
Bele is pusztulnék,ha többé nem ölelhetném, nem csókolhatnám, nem foghatnám erős kezeit, nem feküdhetnék izmos mellkasán, nem hallhatnám mézédes hangját, nem tölthetnék el vele még milliónyi percet,..
Belegondolva kettérepedt a szívem.
Soha nem akarom őt elveszíteni.
Nem akarom megélni ezt az érzést.
Ez rosszabb mindennél.
Nem akarom megélni ezt az érzést.
Ez rosszabb mindennél.
:'(
Szeretlek édesem, és nem akarlak elveszíteni, soha! ♥
