16 éves egyszerű lány vagyok. Sokszor van az az aggasztó érzésem,hogy csak lógok a levegőben,és nem felkiáltójelekbe, hanem kérdőjelekbe kapaszkodok. Ezek pedig választ ugye nem adnak, csak ideiglenes kapaszkodókat,amikről folyton folyvást lecsúszok, de próbálom úgy felfogni,hogy majd megoldódik,és egyszer talán megtalálom a saját válaszaimat.
Nem mondanám magam sem pozitív,sem negatív embernek. Tavaly nyáron megváltoztam, önvédelmi reakció volt,de még így is képes vagyok felállni és előre nézni, azt hiszem. Remélem.
Nyíregyházán élek, nézem az embereket, próbálom megfejteni őket. Néhány életének a része leszek,néhányéból kihullok,és van olyan,akit én nem akarok elengedni.
Majd,idővel,kiderül minden... :)
