Vannak napok, amikor minden olyan jó. Már-már furcsán túl szép minden. És vannak olyan napok is,amikor azt hiszed, a világ legelcseszettebb embere vagy. Igen, ez minden emberrel így van. Sokszor érzem azt,hogy nem kellek senkinek. Ilyenkor persze benyomom a depressziós szövegű dalokat, nyomasztó hangulatú aláfestéssel, és, megmondom őszintén, egyáltalán nem segít a bajaimon. De, tuctuc zenét meg azért nem teszek be, mert egyszerűen kedvem és hangulatom nincs hozzá. Az emberek furcsák. Sosem szeretném megérteni, mit miért tesznek.
Sokat gondolkodtam bizonyos embereken, akik mostanság furcsán közelednek felém. És nem értem miért. Vagy csak nem akarom megérteni.
Összegezve, imádom azokat a németórákat, amiket végigröhögök,mert nem csinálok semmit, annyira full unalmas, szeretem a páromat, akit nem szeretnék elveszíteni, és holnap pro musica jubileum!
Szép Álmokat
Morajlás.
2011.11.18. 21:04 :: Kicsi Zoey
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amondovagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr566230383
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
