Szívzörejek.

A mai nap estéjén egy olyan csodában volt részem, amely kevés ember életében adatik meg. ÉN olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy többször is megadadott, mégis mindig óriási adrenalin száll belém, amikor átélem. Sokaknak ez semmit sem jelentene, sőt egyesek még le is nézik ezt a dolgot, de amíg nem éli át, nemis fogja megérteni. Vegyük figyelembe például Fukiko-t, aki Japánból repül ide minden évben minimum háromszor, hogy velünk lehesssen. A mai este befejézsekén az ő levelét olvasta fel Soma, meg kell mondjam, nagyon megható volt. Jó látni, hogy vannak még emberek, akiknek bele tudunk vésődni a szívükbe. az este során sok-sok figyelemre méltóembert láttam sírni. Az egyik zeneszerző örömében sírt, Dénes bácsi úgyszint, egyszóval, az a gyönyör, az a méltóság, az az összetartás, amit ez a mai este, és az lemúlt 25 évet jellemezte, most egy, naaagy és szerető családba gyűlt össze. Áldom magam, hogy anno, még 2002 tavaszán a Kodályba írattattam be magam, és hogy meg lettem áldva azokkal a jellemekkel, amik segítettek idáig eljutni. Nem mindenki mondhatja el magáról ugyanezt. És ezket az embereket csak sajnálni tudom, hogy nem élhetik át ezeket a csodákat amiket mi a Cantemus tagjaként átélünk. Felfoghatatlan,elmondhatatlan,felejthetetlen. Gyermekkorom igazi megalapozója.

Összegzés: reggel majdnem lekéstem a próbát, mert elaludtam, este nagyon jó sikerült a koncert, és most hallgatom a tegnapi szalagavatón történteket. úgy tűűnik, nem maradtam le semmiről. hála az égnek.

Cuppanós