Megvalósíthatatlan álmokat kergetek.
A baj az,hogy képes vagyok hinni a jóban, a jobb-ban. Sokan becsülnek érte, de néha mégis úgy gondolom, ez nem jó. Mindig beleesek abba a hibába, hogy elkötelezem magam valaki mellett, akármit is tett a múltamban, és hiszem, hogy minden megváltozik, vagy éppen ugyanolyan jó marad. A szemem előtt úgytűnik ez a lepel van... Aztán később pofára esek, és megint jön az a bosszantó érzés, tudjátok, a bűntudat.
Vajon én csinálok valamit rosszul?
Lehetséges, hiszen mindig én kapom a pofonokat az élettől. És, csak látom a fejem felett a kérdőjeleket, de hogy miért..
Nem értem.