Szívzörejek.

Dear diary!

Mostanában nem igazán látogatok fel ide, a saját kis magánszférámba, ugyanis a téli szünet gondoalta és érzete eltunyít. Minden nap 1 környékén kelek, ami azt eredményezi, hogy mire TÉNYLEG felkelek, már sötétedik. Ennek -vagy nem ennek- a következtében későn is alszom el. Már évek óta küzdök ilyes fajta alvászavarokkal,hogy képtelen vagyok rögvest elaludni, miután lefekszem. Így az éjszakába folyó gépezés után még írok az írott naplómba, megmég egyebek, aztán lefekszem, és telefonfénynél olvasok tovább. Sajnos, a fülhalgatóm már hónapok óta tropán van, így sajnos még a zenék emgnyugtató hatása sem segít az elalvásban.. A kedvenc köynvsorozatomat olvasgatom újra, ami ma nagyon felvillanyozott, hogy 2 új kötete van!! Amint lesz rá alkalmam, és lehetőségem, megveszem,vagy megrendelem. Esténként sokan gondolkodok, filozofálok, feltörő beszédeket tartok magamban, mindenféle dologrol, amik a szívemet nyomják. Minden este megfontolom,hogy leírom őket ide, de valahogy sosincs hozzá elég erőm.. Azért, ha belegondolok, iskola időben enrgiával telbib vagyok, az biztos. Az is lehet,hogy az időjárás nyomja rá a bélyeget a viselekdésformámra. Milyen már,hogy az ember felkel, és már nem lát lámpa nélkül ????? Vacak tél... még csak havat sem hoztál,hogy legalább képeket csináljak.. Bezzeg nyáron, amikor a napsugarak az ablakon át a szomámba érnek, és anapsárga falammal olyan érzetet keltenek, mntha a napban lennék. Igazán csodálatos. Hiányzik a nyár. A napsütötte órák, a csajos délutánok, a fagyi, a strand (H) De annak is eljön majd az ideje. És én várok. Egész életemben csak várok valamire. Elgondolkodtató...