HTML

Szívzörejek.

Friss topikok

  • Kicsi Zoey: ugyan.. :) nem olyan szép az, Geri! :) (2014.09.05. 22:30) Érzelmes éjjel
  • simkog: Es lehet mar kommentelni is <3 (2014.05.29. 23:21)
  • éneklő senki: na igen, ezekre mennek rá... nekem mondjuk az ára sem elhanyagolandó, ár-érték arányban egész jóna... (2014.05.13. 13:34) éneklő senki írta azt hogy éneklő senki írta
  • éneklő senki: Nagyon örülnék neki!! :)) (2014.05.12. 22:28) Seriously? :-(
  • éneklő senki: Aren't you egoist a little bit, dear? :D (2014.04.07. 19:57)

Címkék

christinaperri (1) címkék (1) dalszöveg (1) Dark (1) emotinal (1) happiness (1) link (1) music (1) sors (1) tags (1) touch (1) vers (1) youtube (1) zene (1) Címkefelhő

mélabú

2012.01.24. 21:29 :: Kicsi Zoey

Nem mondanám magam teljes mértékben szerencsésnek. Nur teilweise.

Olyan szinten egyáltalán nem mondanám magam egy hű de fortuna kegyeltjének, ami a gyermekkoromat és az iskolai éveimet illeti, ugyanis olyan földrészre csöppentem, ahol valamiért kevés ember ért meg. 88 kilométerrel odébb már találnék olyan kaliberű embereket, akik megértenének, de itt, ebben a kibaszott Nyíregyházában szinte semmi jó dolog nincs. Na jó. Az embereken kívűl minden tök jo. :) A társaság, amelyben ugymond felnőttem, egyáltalán nem érezték át a helyzetemet. Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy egyikőjük sem lett volna képes annyi mindenen keresztülmenni, mint amin én végigmentem. NESZE, pacsit.
De még mindig itt álllok. ;)
Szóval valahogy rossz időben,rossz helyre születtem. Nem vagyok az a típus, aki élve-halva függ az iphonejától meg a csicsás márkás táskáktól, valahogy nem tudnak lázba hozni. De biztos bennem van a hiba;)
Az ember csak nagy nehézségek árán tud maga mellé olyan barátokat gyűjteni, akik végigkísérik élete útján. Az én magamköré épített barátfalamat rengetegen próbálták már ledönteni, voltak, kik elestek, voltak, kik holtomig ezen ügyködnek majd, hát legyen;) Kiállok, mert már nem félek.
Nem vagyok szerencsés.

Szerecsésnek érzem magam, ha arra az embere gondolok, aki nekem mindenél fontosabb.
Valamikor régen, azt gondoltam, egyedül, magányosan fogok megöregedni egy vidéki viskóban, mert annyira szerencsétlen vagyok. Voltak is ebből gondjaim, eeej...
De egy nyárzáró napon, találkoztam valakivel. Nem ecsetelem, aki tudja, tudja.
Képzeld el, hogy nagy keserűségedben elmész valahová, ahol vársz egy felüdülésre, és mit kapsz? Boldogságot.
Azon a napon egy olyan emberrel vetett össze a sors, akiről azt hittem, csak a mesevilágban létezik. Don Huan, meg miegymás:DD

Azóta az életem EGY RÉSZE 180 fokos fordulatot vett.
Ritka szerencsésnek érzem magam, hogy olyan fiú hordoz a tenyerén, akiért a lányok esedeznek. És melegséggel tölti el szívem, akárhánysor a mosolyára, a szemeire, a szavaira gondolok. Elhalmoz a szeretével. Sokaknak szükségük lenne egy ilyen társra, de úgy tűnik, az isten is bottal ver: kinek a kétszínűség és a népszerűség jut, kinek a kiszorítottság, és a szeretet.


Vajon kinek jobb????

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amondovagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr516230355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása