Ezt a kis irományt nemrégen találtam meg a szobámban, éppen nagytakarítottam, amikor a papírkupac közül kihalásztam véletlenül. Most erre szeretnék visszaemlékezni.:)
Az iromány 2010 májusának 14. naján íródott, éjszaka 23:41kor. És akkor most bemásolnám,ha nemgond :D
Leszögezném, 2010ben kábé 14 éves lehettem, és biztos elég gagyi, de ez is én voltam. Régen.
"Tudjátok, ez a pénteki nap teljesen kikészített.
Szerintetek a mesék végén a gonosz elnyeri büntetését? Cselekedeteit visszakapja, úgy ahogy azt egyszer adta?
Rég olvastam mesét.
Nem tudom, egyre inkább a nem válasz felé húzok.
Az nem jó. Hogy miért?
Minden mesében van egy főhős, legyen az herceg vagy egy akármilyen rongyos pásztorfiú/lány. Van egy gonosz, ezt nem ragozom. És minden mesében lennie kell egy áldozatnak, mely a gonoszhoz kapcsolódik. Persze úgy kerekedik ki a történet, ahogy akarom. HÁHÁ. Lehetne mondjuk a gonosznak szamárfüle vagy ilyesmi. Vagy fehér ló helyett piros ferrari.
A vége mindig ugyanaz. Happy end.
Az én mesémben is megvan a főhős és a gonosz. A gonosz megkeseríti az áldozat életét, aki ez esetben.. .. én vagyok.
A mesét nem bonyolítom túl, felesleges, hagyományos rizsa.
Csakhát.. Ez a mese más, mint a többi. Nem, nem részeg a herceg. :)
Ebben a mesében nincs olyan, hogy igazság.
A gonosz uralkodik. A főhős pedig sehol.. micsoda lusta herceg.. :)
És hogy mi történik a végső ütközetben?
A herceg továbbra is bújkál. A gonosz uralkodik.
Nincs happy end.
Vajon a gonosz megbűnhődik-e, és az áldozat gondtalan életet él tovább? Netán belehal a sérülésekbe?
Hmmm...
Ez már a jövő meséje. "
Hát ez lenne, egy papírlapra vetve, fekete tollal leírva. És most, már kicsit idősebben, folytatom a mesélést.
Az áldozat azóta eltávolodott a régi gonoszoktól, most új gonoszok akadtak, ezek már sokkal modernebbek, és új harci fegyverük is van az áldozat ellen. Ő lett a főhős.
Csakhogy őt azóta felszedte a hercege a fehér lóra, ellovagoltak a naplementébe, aztán vissza, mert a főhősnek iskolába kell járnia, meg igazából a hercegnek is, és a gonoszok azóta nem olyan gonoszkodóak, csak csöppet. Na jó, egész tűrhető, de még mindig nem az igazi.
Az áldozat rátalált a boldogságára, végülis a mese végére a gonosz mégis elnyerte "jutalmát", mert látta, ahogy az áldozatból igazi, mesebeli főhős lesz, és többé már nem az az ártatlan, sebezhető lélek, aki azelőtt volt.
És ez az a boldogság, amit a gonoszok sosem fognak megkapni.
Ez az áldozatok kiváltsága. A boldogság.
