Olyan szívszorító és hihetetlen, hogy két, egymás számára a legfontosabb ember mennyire el tud hidegülni egymástól. Számomra ez felfoghatatlan és nagyon szomorú.
Sajnos ilyen az élet. Mennyivel is könnyebb lenne, ha nem kéne keresgélni, kételkedni, vesződni, csalódni, lehetetlenül szeretni, sírni, összetörni, újra bízni, mindig újra próbálni. 
 

Hát, higgyen mindenki, amit akar, nem fogok megváltozni.
Remélem lesz valaki, aki majd úgy szeret, amilyen vagyok, ahogy viselkedem, ahogy kinézek, ahogy mosolygok, ahogy duzzogok, ahogy énekelek a zuhany alatt, amilyen lusta vagyok, amennyire én is szeretni fogom őt..

Félek. Félek az újdonságtól, félek a szembesítéstől, félek a múlttól, félek a jövőtől, félek a kimondatlan szavaktól, félek, hogy nem fogok megfelelni... 

Nagyon szeretnék boldog lenni. 
Sokkal csodásabb érzés. És ehhez egyedül nem vagyok elég.. Nem vagyok az a típus. 

 

Mennyivel könnyebb lenne.......