Felcímkézett emberek mindenhol.
Te ilyen vagy, te olyan vagy, te ilyen leszel, te olyan leszel.
Neked lesznek lehetőségeid, te nyomorúságban fogsz élni.
Te mindent megkapsz, te szenvedni fogsz a semmiért.
Mintha már minden ember úgy születne meg, hogy rányomják a számára kialakított bélyeget.
Te szép vagy. Te nem vagy szép.
Mi az, hogy szép?
Think about it
Lehetetlen lenne megfogalmazni a szép fogalmát, mert ahány ember él ezen a Földön, annyiféleképpen lehetne ledefiniálni.
Bár ebben az erkorcsosult világban már ki tudja.. Kicsit furcsa lett ez a fajta kép.
Akárhogyan próbálkozom, nem tudok kibékülni a felcímkézett ember gondolatával.
Miért is kell ez voltaképpen?
Miért jó így egyes embereknek?
Hogy felsőbbrendűnek és többnek titulálják magukat más embereknél?
Kivételek erősítik a szabályt, de ahogy én észrevettem, ezek a "nagyon okos és szép és gazdag és X Y Z ZS " emberek, akik többnek érzik magukat másoknál, általában elég keserves életet élhetnek. Persze, ez nekik fel sem tűnik..
De egy normális értékekkel rendelkező ember, aki máshogy éli meg az élet szakaszait, azt gondolja, hogy "hmm.. talán mégsem rosszabb annyival a sorsom, mint ezé a boldognak felcímkézett emberé."
És tudjátok, mit?
Inkább legyek boldogtalannak felcímkézve, legyek csúnya és szegény, de tiszta lelkületű és igaz, mint az az alja nép, aki épp a másik végletbe képzeli magát.
Undorító belegondolni abba az emberi viselkedésbe.
Inkább élek normális értékrenddel, köszi.
Bárcsak mindenki megmaradhatna az ártatlan gyermekkorban, ahol még nem érzékeljük a fájó igazságot, az élet nehézségeit, ahol még minden olyan boldog...
