Az embert a környezete, a tettei formálják, szokták mondani.
Az embernek alapvetően önmagának kell maradnia minden helyzetben, nem szabad feladnia saját magát másokért. Ő is egy személyiség, egy egyén, ahogy - bár manapság egyre kevésbé - mindenki más is. Ezért szép ez a bolygó, nem futok össze hatvanötödmagammal minden órában.
Vannak viszont speciális helyzetek.
Amikor egymást formálják át egy kicsit az emberek. Valami mássá, de mégsem teljesen. Valami jobbá.
Akik sok időt töltenek együtt, azok akarva-akaratlanul is átvariálják egy kicsit a másik életritmusát, a szokásait, a életfelfogását, a dolgokhoz való viszonyulását.
Az egy hatalmas nagy öröm az életben, amikor a tudtodra adják, hogy te bizony pozitívan átformálsz egy emberi személyt, nem teljesen, de kellően kellemesen. :)
Amikor tudod, hogy te teszel valakit boldoggá.
Amikor miattad tud nyugodtan aludni.
Amikor miattad élvezi az életet.
Amikor miattad éli túl a mindennapjait, mert tudja, hogy Te ott vagy neki.
Amikor miattad mosolyog.
Amikor miattad mosolyog.
Amikor miattad jobb a kedve.
Amikor minden együtt töltött napot egy csodának él meg Veled.
Amikor miattad nem magályos többé.
Amikor miattad nem magályos többé.
Amikor Te vagy neki a minden.
:)
Soha ne add fel önmagad, maradj olyan, amilyen vagy, amilyen mindig is voltál, de engedd azt, hogy valaki még jobbá tegyen.
:)
