Szívzörejek.

Kiindulási hely: itt

Célpont: ismeretlen

Útitársak: akit hozzám sodor a sors. [elviselhetőség lényeges kritérium!]

Mi célból: nem akarok senkiként függni a világ hosszú szálain, mint egy maronette-bábú. igenis vinni akarom valamire. be akarom bizonyítani magamnak és mindenki másnak, hogynem egy vidéki senki vagyok, ahogy azt egyesek gondolják.

Pozitívumok: segítőkészség, írás-olvasástudás(najó ez vicc volt;), emberfüggetlenség, könnyen megbocsátás, könnyen meggyőzhetőség, küzdeni akarás, bizalom

Negatívumok: szerethiány(de ez most nincs életben) depressziós hajlam, lustaság, rengeteg gyermekkori sérelem, kevés igaz barát, az emberektől való tartózkodás, sírás, érzékenység(túlzott), magányfélelem, reményvesztettség, önfelaprítás, beburkolózás

Mit látok a jövőben?: egy borzalmas világot, ahol a pénzéhes kurvák és a kétszinű libák uralkodnak, kitaszította a valamire való emberek; katasztrófa; teljes káosz; menthetetlenség; menekülés

Nem mondanám magam teljes mértékben szerencsésnek. Nur teilweise.

Olyan szinten egyáltalán nem mondanám magam egy hű de fortuna kegyeltjének, ami a gyermekkoromat és az iskolai éveimet illeti, ugyanis olyan földrészre csöppentem, ahol valamiért kevés ember ért meg. 88 kilométerrel odébb már találnék olyan kaliberű embereket, akik megértenének, de itt, ebben a kibaszott Nyíregyházában szinte semmi jó dolog nincs. Na jó. Az embereken kívűl minden tök jo. :) A társaság, amelyben ugymond felnőttem, egyáltalán nem érezték át a helyzetemet. Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy egyikőjük sem lett volna képes annyi mindenen keresztülmenni, mint amin én végigmentem. NESZE, pacsit.
De még mindig itt álllok. ;)
Szóval valahogy rossz időben,rossz helyre születtem. Nem vagyok az a típus, aki élve-halva függ az iphonejától meg a csicsás márkás táskáktól, valahogy nem tudnak lázba hozni. De biztos bennem van a hiba;)
Az ember csak nagy nehézségek árán tud maga mellé olyan barátokat gyűjteni, akik végigkísérik élete útján. Az én magamköré épített barátfalamat rengetegen próbálták már ledönteni, voltak, kik elestek, voltak, kik holtomig ezen ügyködnek majd, hát legyen;) Kiállok, mert már nem félek.
Nem vagyok szerencsés.

Szerecsésnek érzem magam, ha arra az embere gondolok, aki nekem mindenél fontosabb.
Valamikor régen, azt gondoltam, egyedül, magányosan fogok megöregedni egy vidéki viskóban, mert annyira szerencsétlen vagyok. Voltak is ebből gondjaim, eeej...
De egy nyárzáró napon, találkoztam valakivel. Nem ecsetelem, aki tudja, tudja.
Képzeld el, hogy nagy keserűségedben elmész valahová, ahol vársz egy felüdülésre, és mit kapsz? Boldogságot.
Azon a napon egy olyan emberrel vetett össze a sors, akiről azt hittem, csak a mesevilágban létezik. Don Huan, meg miegymás:DD

Azóta az életem EGY RÉSZE 180 fokos fordulatot vett.

Ja, hogy ideges vagyok? Nem probléma. Szerencsétlen már úgyis megélt annyi szörnyüséget, nem árt már neki az az egykét apró szúrás, úgy is a legjobb barátnőnk, ugye?

Hát meg a lofaszt.
Imádom, hogy az álítólagos BARÁTNŐTÖK vagyok, és én vagyok a szar, mert nem kísérgetek mindenkit a városon keresztül, hogy utána ő 5 p alatt hazaérjen, én meg 50, meg mert a szerelmemmel akarom tölteni a délutánt,nem felesleges járkálással, ez az, hagyjuk szarban és csapjuk le neki a telefont. Ez az, az is okos húzás volt, hogy ketten előttem beszéltiek meg az egyik barátnőtök születésnapján tartandó VALAMIT, amin ti részt fogtok venni, és menynire jó lesz, az nem baj, hogy ez a nőszemély álítóalg az ÉN legjobb barátnőm is. Aztán még vigyorogjatok a képembe, hogy majd estig fent lesztek fészbukon meg anyám kínja. Motyogjátok célzásokkal a budiban, hogy majd korán le fogtok feküdni, meg hogy majd én is legyek fent sokáig fészbukon,hogy tudjunk beszélni, miközben pontosan jól tudjátok,hogy tudom, mi történik. Tegyetek félreérthető célzásokat egy másik barátnőmnek, hogy hadjam őt ott VELETEK, hogy meg tudjátok beszélni a hátam mögött,hogy hogyan próbáljatok titkolózni. Tettessétek azt, hogy fogalmatok sincs az egészről, miközben egy órával ezelőtt még tökéletsen a szemembe hazudtatok. Aztán még vigyorogva köszönjetek el, öleljetek meg, mintha mi sem történt volna, és igyátok magatokat hót részegre. Aztán meg majd engem ítéljetek el,hogy felháborodok, mert én is a barátnőtők vagyok. Hát az ilyenből nem kérek, bassszátok meg!!!!

Kibaszottul elegem van, és nem érdekel, hogy kulturálisan írok e vagy sem.

De tudjátok mit? Már megszoktam, hogy mindig a kétszinü libákat kapom, egyik oldalról is, másik oldalról is, akkor meg ÁGYŐ nektek, ilyen emberekre KÖSZÖNÖM,de nincs szükségem. Megvagyok én másodmagammal, a szerelmemmel, mert ő nem lenne képes vigyorova a képembe hazudni, egy napon többször is.
Legyetek magatokra nagoyn büszkék, hogy így hátba szúrjátok az ÁLLÍTÓLAGOS BARÁTNŐTÖKET, és naívan azt hiszitek, hogy én ezt majd szépen beveszem, meg eltűröm, mint ahogyan ezt 6év alatt tettem. Megbaszhatjátok, mert már kiedződtem anynira, hogy még csak a legkisebb szemrezgésre is felfigyelek, és mindig tudom,hogy miről van szó, mit suttogtok a hátam mgöött, miben mesterkedtek.

Gyerünk, játszatok ki!!!!