Nem tudom, mit tudnék írni.
A feje tetejére álltak a dolgok. Szálldosnak a kérdőjelek a fejem felett, és nem tudok mibe kapaszkodni. Csak egyvalakibe. Köszönöm mindazoknak, akiket a barátaimnak tudhatok, mert rengeteg segítséget adtak már azzal, hogy mellettem állnak. Én értékelem ezt. Régóta élek teljes gerinccel, és van akkora nagy képem, hogy mindazok ellenére, amit KAPOK bazdmeg, feltudok kelni nap mint nap és újra és újra végigélem azt, ami miatt már sokaknak kétrét tört volna a gerince. Beleroppantak volna. Kurvára nem tudjátok bazdmeg, hogy min mentem keresztül, nem a szokásos sablon depressziós szöveg ez, nem nem. De még mindig vagyok, létezem, és mindaddig, amíg legalább egy ember áll mellettem, én itt leszek, és bármilyen erkölcstelen kijelentés is, de borsot török azok orra alá, akik az én lelki összeroppanásomért tesznek minden nap. Szívből kívánom, hogy egyszer érezzék az ő kis tökéletes kis életükben, annak akár a töredékét, amit én 4 éven keresztül elszenvedtem, és majd meglátjuk, ki a gerinces ember. na csók.
Hmmmmmmmmmmm..
Kicsit felkaptam a vizet mostanság, az új továbbtanulásra vonatkozó törvényeket illetően. Teljesen tanácstalan vagyok a jövőmet nézve. Ha nem jutok be államilag támogatott helyre, ami persze pár napja rengetegszeresére lett csökkentve, akkor nem fogom tudni fizetni az oktatásomat félévente. Ha elmennék bölcsészettudományra, germanisztikára azzal kibaszottul jol belém ragadna a német, és mehetnék tolmácsnak, nade itt a bökkenő: a mai világban már mindenki tud nyelveket, semmi szükség tolmácsra, megoldják házon és cégen belül az ilyen nyelvi problémákat. Az orvosin növelték a támogatott helyeket, de a biosz és kémia a halálom. Elmennék mérnökire, ahol még egyedül növelték a támogatott helyeket, ahol nem igazán tudnék tudni érvényesülni,mert nem igazán női szakma. MIT CSINÁLJAK?
Tudom.
Ő bajuk.Építek majd egy alagutat a Tejútban a Föld és a Neptunusz között, hogy aki mégis a jó útra akar lépni, és nem akar a gonoszok kilátástalan kezei alatt élni, az még időben megtudjon mekekülni pusztító haragom elől. Olyan jeleket fogok küldeni a földlakóknak, amiket csak a jószándékúak tudnak majd megfejteni, és megértik, hogy át kell mászniuk a Tejútrendszeren egy jobb élet reményében. KÜLÖNBEN szétloccsantom azt a szemernyi kis agyváladékukat. MUHAHAHHAHA
A jóég áldjon meg titeket, kedves elvtásak
Dear diary!
Mostanában nem igazán látogatok fel ide, a saját kis magánszférámba, ugyanis a téli szünet gondoalta és érzete eltunyít. Minden nap 1 környékén kelek, ami azt eredményezi, hogy mire TÉNYLEG felkelek, már sötétedik. Ennek -vagy nem ennek- a következtében későn is alszom el. Már évek óta küzdök ilyes fajta alvászavarokkal,hogy képtelen vagyok rögvest elaludni, miután lefekszem. Így az éjszakába folyó gépezés után még írok az írott naplómba, megmég egyebek, aztán lefekszem, és telefonfénynél olvasok tovább. Sajnos, a fülhalgatóm már hónapok óta tropán van, így sajnos még a zenék emgnyugtató hatása sem segít az elalvásban.. A kedvenc köynvsorozatomat olvasgatom újra, ami ma nagyon felvillanyozott, hogy 2 új kötete van!! Amint lesz rá alkalmam, és lehetőségem, megveszem,vagy megrendelem. Esténként sokan gondolkodok, filozofálok, feltörő beszédeket tartok magamban, mindenféle dologrol, amik a szívemet nyomják. Minden este megfontolom,hogy leírom őket ide, de valahogy sosincs hozzá elég erőm.. Azért, ha belegondolok, iskola időben enrgiával telbib vagyok, az biztos. Az is lehet,hogy az időjárás nyomja rá a bélyeget a viselekdésformámra. Milyen már,hogy az ember felkel, és már nem lát lámpa nélkül ????? Vacak tél... még csak havat sem hoztál,hogy legalább képeket csináljak.. Bezzeg nyáron, amikor a napsugarak az ablakon át a szomámba érnek, és anapsárga falammal olyan érzetet keltenek, mntha a napban lennék. Igazán csodálatos. Hiányzik a nyár. A napsütötte órák, a csajos délutánok, a fagyi, a strand (H) De annak is eljön majd az ideje. És én várok. Egész életemben csak várok valamire. Elgondolkodtató...
Soha életemben nem láttam még ehhez hasonlót,
hogy valaha meg kaptam volna ennyi földi jót.
Mintha csak égi angyal volna,kit hozzám küldtek,
ajánlom,az ilyen férfit holtig becsüljétek!
Mindig a nyomomban van,hogy vigyázza lépteim,
mellette csak gyűlnek a szép emlékeim.
Ha velem van,elfelejtem minden hibám,
kitudja, milyen messze van még a hálószobám..
Soha nem láttam még hozzá hasonlót!
Megtanított megkülönböztetni hamisat, s valót!
Vigyáz a testi és lelki épségemre,
mintha olymi őrangyal lenne!
Talán őt szánta nekem a baljós sors,
talán mellette az élet sem lesz olyan gyors.
Összetört szívem darabjait összeszedte
S szíve minden szeretetével összeillesztette
S így, hogy szerelmemet ezzel kivívta,
Felnézek rá, s megbecsülöm, hisz életemet óvta!
Nem éreztem senki iránt ilyesfajta érzéseket,
neki köszönhetek rengeteg felejthetetlen emléket.
Boldognak látom magam, akárhányszor tükörbe nézek.
a remegés fog el, mikor megérintenek e bársonyos kezek.
Összetartozunk, ezt mindketten tudjuk,
kár, hogy eddig nem volt közös múltunk.
Megadjuk egymásnak, mire szívünk szomjazik,
Mindaddig, míg a szerelem lángja ki nem alszik..
Akadnak majd elterelő hadműveletek,
eső, orkánok és pusztító szelek,
de reménykedem, hogy mi mindezt átvészeljük,
hisz bármire képesek vagyunk,ha egymást szeretjük!
Márpedig az érzéseim makulátlanok,
úgy érzem magam, mint a hallhatatlanok.
Szívem bőségesen tele szeretettel,
nem búval, bánattal, semmi rosszkedvvel.
A kettőnk dallamát harsoglyák a fák
Lángoló szemeid, mint tüzes karikák.
Gyerünk, annyi a dolgod, hogy szeress!
S ha úgy van kedved, gyere velem, nevess!
Nem szakít el tőlem semmi, csak a halál
de hiszem, hogy szerelmünk az egész úton helyt áll.
Tágra nyílt szemeid az arcomba merednek:
Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy Szeretlek!
a saját tollamból.
