Ez most komoly????
2011 óta írom ezt a blogot. A blogol.hu-n. Megszerettem a felütetet, a kezelhetőséget, a design-t, ami annyira megtetszett, és azóta a kedvenc designem.
Erre most bejelentik, hogy 55 nap múlva fel is út, le is út???
Költözzek át egy másik blogoldalra? Kösz szépen......
Nem lesz meg az én napraforgós sárga-kék-fehér, century gothic betűtípusú, szürke betűs blogoldalam........
Amondó vagyok, hogy utálni fogom. Egy ideig biztos.
Elszomorít! :((((
Azt se tudom, mikor vegyem rá magam a költözésre....... --> blog.hu
Seriously? :-(
2014.04.07. 20:13 :: Kicsi Zoey
2 komment
Contacts
2014.04.01. 20:48 :: Kicsi Zoey
Kattog a falióra. Minden másodperccel öregebb vagy. Minden másodperc egy újabb esély arra, hogy megélj egy csodát. Minden megélt másodperccel egyre okosabb és bölcsebb vagy. Minden másodpercben alkalmad nyílik boldognak lenni. Minden másodpercet azzal tölthetsz, akit szeretsz. Minden másodperccel egy lépést haladsz előre az úton. Minden másodperc előrevisz. Minden másodperc egy újabb lehetőség.
Megszámlálhatatlanul sok másodpercet élünk meg életünkben. Ezek mind-mind pótolhatatlanok, fontosak, meghatározóak.
Észveszejtő, hogy az ember az élete során mennyi kapcsolatot alakít ki. Családot alapít, barátokat szerez, munkatársakra tesz szert. Elgondolkodtató, mennyire formálnak minket ezek a kapcsolatok. For example:
Kis tinédzser koromban tettem szert pár felettébb szokatlan ismerettségi körre. Barátokat szereztem Győrből, Dunaújvárosból, Szegedről, Albertirsáról, Miskolcról.
Hmm. Hülye kis 13 éves fejjel beleszaladok abba a hibába, amit az anyukám hatszázmilliónégyszázhuszonötezerkilencszázhetvennyolcszor elmondott: vigyázz, kislányom, nem tudhatod, mit rejt az ismeretlen. Nem mehetsz biztosra.
Olyan kapcsolatokat alakítottam ki, amelyekre sosem gondoltam volna. Megismerkedtem azokkal a személyekkel, akik jelenleg is nagyban befolyásolják az életem. Egy meghatározó pont az életemben az az év, amelyben megismertem B-t, T-t, E-t és K-t.
Nem túlzás, nem ámítás, akkor még nem gondoltam volna mindazt, ami a való életben beteljesült. Akkor, 13 évesen, a windows messenger bűvöletében.
Aztán furcsa módon alakultak a dolgok. Furcsán, hihetetlenül, elgondolkodtatóan.
Akkor ismertem meg életem egyik meghatározó személyét. És azt az embert, aki jelenleg a legmeghatározóbb szerepet tölti be az életemben. És akkor ezt senki nem gondolta volna...
Megismertem őket, barátként tekintettem rájuk. Aztán drámaian fordulatott vett a sztori, és megismertem őket közelebbről, behatóbban. Ma is visszaemlékszem arra a nyárra. Abban az évben fenekestül felfordult a világ körülöttem, két embernek köszönhetően.
Az igazat megvallva, nem bánom. Csöppet sem. Ha nem történik meg, most nem lennék az az ember, aki ma vagyok. Ha nem történik meg, most minden más lenne. Most nem lennék boldog, mert nem ismernék bizonyos embereket. Akik mély nyomot hagytak bennem, vagy éppen jelen pillanatban is épp a nyomukat hagyják.
Köszönöm annak a bizonyos évnek, hogy eljuttatott idáig, hogy most boldog lehetek egy olyan emberrel, akit az észszerűség szerint soha nem kellett volna megismernem. De aztán mégis így alakult, és ennek én nagyon örülök.
Az emberek nevethetnek, de véletlenek nincsenek, ennek így kellett alakulnia. És most én vagyok a legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb ember a világon.
Köszönhetően annak a 13 éves kis gyerkőcnek, aki összeismerkedett 2 idegen fiúval. Köszi, Doresz! :)
Senki sem hitte volna? Könnyen lehet. Senki nem hisz benne most, hogy megtörtént? Le van ejtve. Az a fontos, hogy mosoly virul az arcomon, nevetéstől zajos a szobám, nyugodt az álmom, hogy nem vagyok szomorú és depresszív hajlamú.
Hogy tudom, valakinek én vagyok a legfontosabb a világon.
Hogy boldog vagyok.
Megszámlálhatatlanul sok másodpercet élünk meg életünkben. Ezek mind-mind pótolhatatlanok, fontosak, meghatározóak.
Észveszejtő, hogy az ember az élete során mennyi kapcsolatot alakít ki. Családot alapít, barátokat szerez, munkatársakra tesz szert. Elgondolkodtató, mennyire formálnak minket ezek a kapcsolatok. For example:
Kis tinédzser koromban tettem szert pár felettébb szokatlan ismerettségi körre. Barátokat szereztem Győrből, Dunaújvárosból, Szegedről, Albertirsáról, Miskolcról.
Hmm. Hülye kis 13 éves fejjel beleszaladok abba a hibába, amit az anyukám hatszázmilliónégyszázhuszonötezerkilencszázhetvennyolcszor elmondott: vigyázz, kislányom, nem tudhatod, mit rejt az ismeretlen. Nem mehetsz biztosra.
Olyan kapcsolatokat alakítottam ki, amelyekre sosem gondoltam volna. Megismerkedtem azokkal a személyekkel, akik jelenleg is nagyban befolyásolják az életem. Egy meghatározó pont az életemben az az év, amelyben megismertem B-t, T-t, E-t és K-t.
Nem túlzás, nem ámítás, akkor még nem gondoltam volna mindazt, ami a való életben beteljesült. Akkor, 13 évesen, a windows messenger bűvöletében.
Aztán furcsa módon alakultak a dolgok. Furcsán, hihetetlenül, elgondolkodtatóan.
Akkor ismertem meg életem egyik meghatározó személyét. És azt az embert, aki jelenleg a legmeghatározóbb szerepet tölti be az életemben. És akkor ezt senki nem gondolta volna...
Megismertem őket, barátként tekintettem rájuk. Aztán drámaian fordulatott vett a sztori, és megismertem őket közelebbről, behatóbban. Ma is visszaemlékszem arra a nyárra. Abban az évben fenekestül felfordult a világ körülöttem, két embernek köszönhetően.
Az igazat megvallva, nem bánom. Csöppet sem. Ha nem történik meg, most nem lennék az az ember, aki ma vagyok. Ha nem történik meg, most minden más lenne. Most nem lennék boldog, mert nem ismernék bizonyos embereket. Akik mély nyomot hagytak bennem, vagy éppen jelen pillanatban is épp a nyomukat hagyják.
Köszönöm annak a bizonyos évnek, hogy eljuttatott idáig, hogy most boldog lehetek egy olyan emberrel, akit az észszerűség szerint soha nem kellett volna megismernem. De aztán mégis így alakult, és ennek én nagyon örülök.
Az emberek nevethetnek, de véletlenek nincsenek, ennek így kellett alakulnia. És most én vagyok a legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb ember a világon.
Köszönhetően annak a 13 éves kis gyerkőcnek, aki összeismerkedett 2 idegen fiúval. Köszi, Doresz! :)
Senki sem hitte volna? Könnyen lehet. Senki nem hisz benne most, hogy megtörtént? Le van ejtve. Az a fontos, hogy mosoly virul az arcomon, nevetéstől zajos a szobám, nyugodt az álmom, hogy nem vagyok szomorú és depresszív hajlamú.
Hogy tudom, valakinek én vagyok a legfontosabb a világon.
Hogy boldog vagyok.
Mindenki el tudja ezt mondani magáról?
Be honest......
Be honest......
Szólj hozzá!
2014.03.31. 20:24 :: Kicsi Zoey
No matter how many times that you told me you wanted to leave
No matter how many breaths that you took, you still couldn't breathe
No matter how many breaths that you took, you still couldn't breathe
No matter how many nights that you lie wide awake to the sound of poison rain
Where did you go? Where did you go? Where did you go?
As days go by, the night's on fire
Tell me would you kill to save a life?
Tell me would you kill to prove you're right?
Crash, crash, burn, let it all burn
This hurricane's chasing us all underground
No matter how many deaths that I die I will never forget
No matter how many lives that I live, I will never regret
There is a fire inside of this heart
And a riot about to explode into flames
Do you really want...
Do you really want me?
Do you really want me dead,
Or alive to torture for my sins?
Do you really want me?
Do you really want me dead,
Or alive to torture for my sins?
Szólj hozzá!
People change... de még mennyire
2014.03.20. 20:42 :: Kicsi Zoey
El sem hiszem ezt az egészet.......
Hogy a tökömbe tudnak az emberek ENNYIRE megváltozni?? Úristen...
Az emberek élik életüket, aha, tök jó... Minden happy meg rózsaszín meg anyám kínja...
Aztán, mint akit telibe forgattak a saját meg az univerzum tengelye körül, mintha csak az inverzét vette volna saját magának, veszi a 180a köbön fordulatot, és átvált valaki olyas valakibe, akit SOHA NEM ISMERT.
HOGY TÖRTÉNHET EZ MEG????
Valami elképesztő.....
HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY HUMAN STUPIDITY
Szólj hozzá!
Oh, my dear friend
2014.02.28. 23:05 :: Kicsi Zoey
Annyira, de annyira szeretnék segíteni! Annyira át akarlak ölelni!!
Nem akarom, hogy azt érezd, hogy felesleges vagy ezen a világon. Soha nem akarnám ezt, érted? SOHA!
Te egy csodálatos ember vagy. Áldom az univerzumot, hogy megismertelek.
Annyira sajnálom, hogy nem tudok ott lenni melletted, mert érzem, hogy szükséged lenne rám! És én segíteni akarok, mert ilyen vagyok!
Segíteni átvészelni azokat a boldogtalan perceket, amiket most mással próbálsz megosztani. Segíteni döntéseket hozni, a jó irányba terelni Téged. Segíteni egy őszinte mosollyal, hogy tudd, soha, de soha nem vagy egyedül!
Bármennyire is szeretném, nagyon nehezen megoldható, hogy lássalak. Pedig annyira szeretném!!!!
Tudnod kell, hogy én mindig itt vagyok Neked! Mindig sírhatsz a vállamon, mindig itt leszek, és kitartok melletted!!!
Csak annyira rossz, hogy nem tudlak átölelni, te hülye.
Te is olyan vagy, mint én.
Sok rosszat kaptunk az élettől, pedig hol vagyunk mi még az aggastyán kortól. Ugyan...
Nem érdemeljük ezt meg. Te sem, és én sem.
De az élet egy kupac igazságtalanság, ha kedves vagy, akkor a létra legalján végzed, és végignézheted, ahogy mindenki más a fejedre tojik.
DE NEM, EZ NEM LEHET ÍGY!!!! NEM ENGEDEM!!!!!!
Sokkal több van benned, mint azt bárki is el tudná képzelni!
Kérlek, hidd el nekem..
Én most -és mindig- segíteni akarok, úgyhogy most felpofozlak és elkussoltatlak, mert mondani akarok valamit. Hékás, figyelsz te rám? Hallgass már el! ÉN bazdmeg most SEGÍTENI FOGOK NEKED!
Kérlek, hidd el nekem..
″AKARJ SEGÍTENI ÉS POFOZZ FEL ÉS KUSSOLTASS EL ÉS MONDD, HOGY BAZDMEG ÉN MOST SEGÍTENI FOGOK NEKED!
Te, figyu? Én most -és mindig- segíteni akarok, úgyhogy most felpofozlak és elkussoltatlak, mert mondani akarok valamit. Hékás, figyelsz te rám? Hallgass már el! ÉN bazdmeg most SEGÍTENI FOGOK NEKED!
Mert így tesz egy barát.
Mert szeretlek, te ütődött!
Nem fogod hagyni? Rendben, kihívás elfogadva. Tudod, én nem foglak cserben hagyni! Olyannak ismersz? Nem. Nem vagyok olyan. Ott fogok pampogni a hátad mögött, susogni a füledbe, miközben valami szépről álmodsz, hogy igenis van értelme az életednek, és te is megérdemled a boldogságot!
Te aztán igazán megérdemelnéd!
Egyet kérek.
Szeresd azt, akivé lettél, akivé formáltad magad.
Mert szeretlek, te ütődött!
Nem fogod hagyni? Rendben, kihívás elfogadva. Tudod, én nem foglak cserben hagyni! Olyannak ismersz? Nem. Nem vagyok olyan. Ott fogok pampogni a hátad mögött, susogni a füledbe, miközben valami szépről álmodsz, hogy igenis van értelme az életednek, és te is megérdemled a boldogságot!
Te aztán igazán megérdemelnéd!
Egyet kérek.
Szeresd azt, akivé lettél, akivé formáltad magad.
Remek munkát végeztél!
♥
♥
Szólj hozzá!
Punnany elfogyott az ölelésben
2014.02.28. 13:49 :: Kicsi Zoey
Megélni nehezebb, mint beszélni róla
Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra
Nincs mosoly, csak harag,
egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad.
Ha elhagy a szeretet sohse nem gyógyul be a seb,
Jöhet új szerelem ugyanazt keresem,
De semmi sem szebb.
Ha ébren vagyok fáj, lüktet hiányod
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.
Az éjszakában kinyílik, de nem lát már szemem,
Tested mára másnak, máshol meztelen.
Eltűnt ajkad, a hajad, aurád takarja a ruhád,
meg sem ismer az utcán anyád, mikor lát.
Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát,
minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.
Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol
Néha eltörik, mi törhetetlen ha nem vigyázol.
Ha majd újjá születünk, talán a láng újra felgyúlhat,
szívünk nem felejti el az egyszer szép volt múltat.
szívünk nem felejti el az egyszer szép volt múltat.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Tovább mennék, veled mennék tovább,
Tört emlék csupán egy töredék
Egy kis melegség marad utána még.
Ahogy a kék ég elkopik a ködös télben,
úgy megélem fájdalmam elfogyni az ölelésben.
Mond kedves, mi van veled? Az élet tré,
Sohasem választotta utunk, te is elengedtél,
Pedig hittem, hogy örökké megvédesz, ha fáj,
Mert féltettél. Jöhetett hurrikán vagy szembe szél,
Védtük egymást egy érdekért.
Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled.
Azt hogy mennyire bántott meg a világ kicsi lány,
Én boldog voltam, aki boldognak lát.
De most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek,
Mert te megmaradsz nekem örökre, ugyanaz a lányarcú álom,
Kinek fénylő járását csodálom.
Ha próbálnálak se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél.
De ahogy én, úgy te is elengedtél.
https://www.youtube.com/watch?v=-CUvZMJ_OCk
Szólj hozzá!
Afternoon stories.
2014.02.24. 15:32 :: Kicsi Zoey
Fiatalok járják az éjszakát. Az estébe nyúló fesztiváli őrület hangjai bezengték az egész tömböt. Már 9-kor felkapcsolták az utcai fényeket, minden arany fényben úszik. Nyári estéhez képest kellemesen meleg volt az idő, elég volt egy t-shirt és egy rövidnadrág, a merészebbek bikiniben élvezkedtek az udvari medencében. Claire és Matty, ígéretükhöz híven, megmártóztak a kellemesen meleg vízben, de nem sokáig élvezhettük társaságukat, ugyanis egyre inkább egymással voltak elfoglalva. Lisát sehol sem találtuk, de az igazságba beletartozik, hogy nem is bántuk. A múltkori eset nagyon magával ragadta, el kellene gondolkodnia magán. Anne hátul grillezte a csirkét, nagyon finom illata volt. Jake szolgáltatta a piát. Lucas, Jake és Ben, mint tökéletesen kiképzett felszolgáló pincérek, hordták kifelé a sört, a bort és a pálinkát. Zoey kézségesen odarohant segíteni Lucasnak, amit Lucas egy szenvedélyes csókkal hálált meg. Claire elkapta Jake keveset sejtető pillantását. Valami izzott a levegőben.
- Az éjszaka remek hangulatban telik - gondolta magában Anne, aki még mindig azt a fránya csirkét grillezte. - Zoey, nem akarsz segíteni?
- Most máshol van rám szükség, szólj Claire-nek!
Claire és Matty végre meghallották, hogy mások is vannak itt, kikecmeregtek a medencéből, és hasznosítani kezdték magukat.
Zoey, Claire és Anne tehát a kajával sertefertélt, amíg a fiúk zsonglőrmutatványozással öntögették ki a vacsorához valót.
Amikor végre készen lett a csirke, és a lányok is elszabadultak Anne mellől, megrohamozták a piás asztalt. Claire rögtön megfogott és lehúzott egy felest, Zoey viszont nem akarta nagyon kiütni magát. Jake és Matty is így gondolkodtak, Ben csatlakozott Claire-hez.
Mind együtt voltak, mint azokban az időkben, amikor a szigetiek nem kezdték el megutálni egymást. Bonyolult volt a történet, miután Zoey és Jake szétmentek... Más volt azóta, amióta Lisa bekapcsolódott a történetbe. Lisa ugyanis nem szigeti, Hastingsben lakik. Igazából senki nem tudja, miért van itt, valószínűleg belehabarodott Jake-be. Mégiscsak ő a football-csapat kapitánya már 3 éve.
Ben és Lucas tüzet raktak a kert füves részén, amíg Claire felvett valami száraz ruhát. Zoey és Matty elvonultak beszélgetni, Claire még poénkodott is, majd kiöntött magának egy korsó sört. Lucaséknak annyira nehezen ment a tűzrakás, hogy végül Jake is besegített. Fél óra alatt kész is lettek. Végülis, nem rossz. Annyira.
Odahordták a kinti lócákat és székeket, majd leültek melegedni. Claire és Matty egymás mellé, Zoey és Lucas szintén. Anne leült Ben mellé, így Jake választhatott, hogy hova ül, de végül megvonta a vállát és keresett magának egy fatönköt, onnan figyelve tovább az eseményeket.
Kellemes volt a tűz körül ülni, ugyanis attól, hogy nyár volt, az éjszaka azért letudott hűlni itt, Chatham Island-on.
Az este innentől kezdve teret adott a beszélgetésnek és az alkoholfogyasztásnak. Olyanok voltunk, mint amikor még minden rendben volt. Zoey és Lucas időnként csókot váltottak, Claire annyira fázott, hogy Matty ráadta a pulóverét, a többiek pedig nosztalgikus hangulatba kerültek és sztorizgattak. Öszességében mindenki jól érezte magát.
Éjféltájlt Claire-nek eszébe jutott valami nagyon fontos, amit meg kellett beszélnie Zoey-val, így ők elvonultak, hogy kibeszélhessék csajos problémáikat. A többiek addig újra és újra koccintottak, élvezték az estét. Lucas és Jake kezdtek újra barátokként viselkedni, jókat beszélgettek, amit Ben egy mosollyal és egy korsó sörrel díjazott. Rég látta már ilyen jó hangulatban a barátait. Anne csendben ült és hallgatta a régi történeteket, Matty oda is ült mellé, és beszélgetni kezdtek ők is.
Zoey és Claire nagyjából 25 perc múlva csatlakoztak újra a társasághoz, és hely híján leültek egymás mellé. Öntöttek maguknak egy kis bort, és mosolyogva nyugtázták, hogy minden olyan tökéletes.
Hajnali egyet üt az óra, egyre hangosabb a társaság. Habár a fesztiváli zene ilyenkorra már elcsendesült, nem kellett minket félteni. Beindult a saját kis zenénk, mindenki boldog volt, táncolt, énekelt. Részben a pia hatása volt ez, részben pedig az, hogy nagyon rég volt már ilyen esténk, így, együtt.
Claire, Zoey és Anne épp egymást pörgették egy ritmusos dallamra, amíg a társaság férfi tagjai söröztek a tűznél. Lucas Jake mellett ült, Matty pedig Ben mellett.
Zoey, a heves "táncolás" közben néha kitámolygott a csajok gyűrűjéből, és odaoldalgott Lucashoz, hogy megölelje és megcsókolja őt, most is így akart tenni. Odapillantott kedvesére, s meglepődve konstantálta, hogy Lucas és Jake őket nézik. Vagyis kifejezetten őt, Zoey-t. Olyan pillantás volt ez Lucas és Jake részéről is, amit Zoey nem tudott hova tenni. Claire viszont igen. A koraesti sejtése egyre jobban igaznak bizonyult.
Szólj hozzá!
Skillet
2014.02.18. 22:39 :: Kicsi Zoey
Sometimes I find it hard to believe
There's someone else who could be
Just as messed up as me
