Idővel meg fogod érteni majd azt , hogy aki képes hibáiddal, gyengeségeiddel
együtt szeretni téged,meghozhat nekedminden boldogságot, amire vágysz.
Idővel rájössz majd arra is, hogy ha csupán azért vagy e személy mellett, hogy
társa legyél magányában, elkerülhetetlenül eljutsz addig, hogy nem akarod látni
őt többé.
Megérted majd azt, hogy az igazi barát nagyon kevés, és aki nem harcol értük,
előbb vagy utóbb hamis barátoktól körülvéve találja magát.
Idővel megtanulod majd azt, hogy egy haragos pillanatban kimondott szavak egy
egész élet folyamán tartó sebet üthetnek a másikban.
Idővel megtanulod, hogy elnézést bárki kérhet, de megbocsátani csak az igazi
nagy lelkek tudnak.
Idővel meg fogod tanulni azt, hogy ha mélyen megsértettél egy barátot, nagyon
valószínű, hogy barátsága soha többé már nem lesz olyan erősségű.
Idővel rájössz majd arra, hogy az, aki megaláz vagy megvet egy emberi lényt,
előbb vagy utóbb maga is ugyanazt a megvetést és megalázást fogja elszenvedni,
de megsokszorozódva, négyzetre emelve.
Idővel megtanulod majd, hogy a dolgok siettetése vagy erőltetése végül azt
hozza, hogy nem úgy történik amint remélted.
Idővel rájössz, hogy a valóságban nem a jövő a legjobb pillanat, hanem pontosan
az a pillanat a legjobb, amit most élsz meg.
Idővel látni fogod, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik
körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még
veled voltak, és most már elmentek, nincsenek...
Idővel megtanulod majd, hogy megbocsátani vagy bocsánatot kérni, azt mondani,
hogy szeretsz, hogy vágyakozol, hogy szükséged van, hogy barát akarsz lenni -
egy sír előtt kimondva - teljesen értelmetlen.
Sajnos ezeket idő teltével lehet megtanulni..."
