Szívzörejek.

Kijelentés!

Már várom, hogy ennek az istenverte napnak végre vége legyen, hogy végre az ágyamban fekhessek és beállítsam a kora reggeli ébresztőt. Nem kedvelt procedúra, de ma különösen vágyom rá. A mai napom egy kész vicc volt. És elegem is van már belőle bőven.
Az egész, mint mindig, reggel kezdődött. A szokottnál nehezebb volt a felkelés, de még ha csak ennyi lett volna. Tök jó, elértük a buszt, minden tök sima, erre jön a busz, és egy milliméternyi hely nincs rajta. Pedig látszólag félig üres a busz. Vagy háromnegyedig, mindegy, a lényeg az, hogy mintha még lentről látni vélnék üres állóhelyeket. Aha. A fenéket!
A 3 ajtóból csak a 3. tűnt félig alkalmasnak arra,hogy felszálljunk rá, úgy, hogy fel is férjünk, úgyhogy megpróbákoztunk ott. Aha, tök király, feltudtunk szállni, csak éppen 3 utazótáska és egy 6 hektárnyi méretű bőrönd hevert azon a kikurt folyosón. Konkrétan egy 10 négyzetventiméteres lyukban álltam lábujjhegyen, mert ezek az idióták nem várták meg a számukra kijelölt kolis buszt és 30an felszálltak az amúgy sem nagy buszra. De ezaz, okos vagy, vidd magaddal a fél házat, nehogymár csak egy kis bőröndöd legyen. Ezaz, gratulálok, szórd szét az összes utazót, ahogy csak tudod ,hogy véletlenül se lehessen elférni. Hogy csak te férj fel a buszra, nyomorék!!!!

JA tökjó. Angol, semmi extra. Aztán indultam fuvolára, de ekkor nem hogy az ellenőrzőm és a benne lévő kilépőm nem volt meg ,de még a fuvolatokom cipzárja is szétment (pont úgyanúgy, ahogy tegnap a sliccem is (Y) fail.) Aha oké, faszántos, tök jó volt a fuvcsi.
Aztán jött a többi eléggé és kevésbé elviselhető óra, meg kaptam egy ötöst, ez volt a napom fénypontja. Irodalmon ezaz!!! Körmöljünk hatvan oldalt, nem baj hogy leszakad a kezem. Töri!! Ezaz rögtön utána egy másik körmölős óra. Hurrá. Aztán etika!! Doga. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megígérted, hogy majd segítesz, mert van puskád, erre egy darab szót nem bírtál volna lesúgni!!! Kösz szép. Jó aha tök jó! Aztán még 7.ben szivassatok már meg még egy törivel, csak úgy 5 oldalt írtunk. De tök király!!!!!!!!

Aztán volt háromnegyed órám, mielőtt 3 órán át a Flashel foglalkozom infón. Bementem a boltba, venni valami kaját meg valami innivalót, 190 forintom volt apróban, hmm mondom veszek valamit. A legolcsóbb péksütemény 139 forint volt, a legolcsóbb víz pedig 59 forint. MOST TÉNYLEG SZOPATTOK? 10 FORINT?????

Jó oké legyen. Elmentem a Kossuthhoz és vártam a 15:00-t. Semmi problémám nem volt egészen a második félidő vége feléig. Olyan szinten lemaradtam a feladatokban és olyan szinten elkeseredtem hogy felbasztam magam meg az eddigiek rásegítettek és elegem lett mindenből, és azt mondtam, engem már nem érdekel, nem csinálom. Onnantól kezdve semmi életkedvem nem volt már, és még nem értem haza.

Vége az infónak, hurrá hurrá. Sétálunk páran a buszmegállóhoz, erre felhív a nyári rajztanárom, hogy csak 2 időpont jó neki arra, hogy felkészítsen a rajz alkalmasságira. Péntek délután, és szombat, énekkari időben. Remek. Oké, péntek délután,bye bye. MÁR csütörtök délután és kedd délután is bye-bye volt, sőt két lyukasórám is bye-bye volt, továbbá a péntek koraestém és a szombat reggelem is bye bye volt már eléggé. De azért péntek délutánom se legyen. Tök szupi:3
Még ha csak az lenne, hogy a péntek délutánomat ott kell töltenem. De még elkeserít azzal, hogy mivel kihagytunk 2 és fél hónapot, nem tudja, hogy mennyi esélyem is van bekerülni a BME-re. De ha a matekot meg a fizikát jól megírom, akkor még Debrecenbe van esélyem bekerülni. EZAZ rombold szét az álmaimat a BMEről, pont ma!!! Isteni.

Hazafelé legalább volt helyem a buszon. ÉLJEN.
Hazaérve bellesüppedtem az ágyamba, és mindenkit elküldtem - kultúráltan fogalmazva- melegebb éghajlatra. Aztán eszembe jut, hogy holnap művtöri doga, hogy angol felelés, és hogy matekon 5en leszünk, ezért házit kell csinálni. Első és "legfontosabb", a művtöri füzetbe való nyomtatott képek beragasztása lett volna. Megis kérdeztem apámat, hogy hol a nyomtató.
A nyomtatónkról tudni kell, hogy körülbelül 4-5 éve(!!!!) elromlott és nem tudtuk, mi van vele, de a két héttel ezelőtti jelzésekből kiderült, hogy épp javítják. Tök jó! A múlt hétvégén már szerettem volna használni, de nem lett kész, mert a kedves javító "lebetegedettt"(???), ezért kénytelen voltam MEGINT a barátnőmmel kinyomtatni az érettségi tételeket. Jó, ígéret, hogy keddre meg lesz. Kedden semmi. Hm.... Szerdán a dexpo-ról hazajövet, apám az ígéretekhez híven elment a javítóhoz, hogy hazahozza a nyomtatót. Aztán jött értem kocsival, mert már teljesen alfában voltam.. A nyomtató, láss csodát, nincs kész. Megígérte, hogy mára, csütörtökre kész lesz, mert már 26368926328964289179ö53szer mondtam neki, hogy szükségem van rá, és hogy fontos. Hazaértem ezután a kula nap után. Megkérdeztem szépen, illedelmesen, hogy hol a nyomtató. A válasz: "holnapra lesz kész!" Magamban elküldtem a csávót a kurva anyjába, hogy mit ígérgeti azt a retkes nyomtatót...!!!! Aztán megkérdeztem apámat, hogy most így mit csináljak a nyomtatnivalóval? Erre én vagyok a rossz, hogy milyen hangnemben beszélek vele, hogy hogy engedhetem ezt meg magamnak.
AZÉRT CSEZD MEG, MERT MÁSFÉL HETE SZÜKSÉGEM VAN A NYOMTATÓRA, ÉS MÁSFÉL HÉT ÍGÉRGETÉS UTÁN IS CSESZNEK A KIBASZOTT DOLGUKRA A JAVÍTÓK, AZ A BAJOM!!!!!!

Az egész világ feldughatja magának, a kolisok is, a javítók is, azok is, akik engem hibáztatnak a saját hibájukért, meg aki szerint még így is én vagyok a szar!


Hát ezek után akkor jó művtöri dogát holnap, mehetek rajzolni minden szarságot a füzetembe. KÖSSZ SZÉP

Még a hálás őszi szünet beköszönte előtt,egy keddi napon a 12.D osztály egész nagy töredéke kilátogatott Szakolyba, Ákoshoz.
Az oda - és visszaút is menetrendi busszal történt, az emberek eléggé szidtak minket, hogy nem tudnak leülni, vagy más esetben majdnem nem férnek fel a buszra... :D
A kb. 1 órás út tehát -számunkra- kényelmesen telt.

Odaérve síri csendben kisétáltunk a temetőhöz, majd Ákos sírjához.
Nem tegnap történt, de még mindig elkapnak az emlékek, és rám is rám jött a sírhatnék.
Nagyon szomorú oda elmenni, a valahai osztálytársunkhoz.
Most ott volt az anyukája és két nagyszülője is, a szegény drágák is csak sírni tudtak. A világ legszomorúbb dolga az, ha egy anya vagy nagyszülő elveszíti gyermekét/unokáját. Ez így nincs rendben.

Ahogy ott álltunk, a borongós, esős időben, egyszer csak felragyogott a nap a hátunk mögött. Mintha csak Ákos üdvözölt volna minket az égből, mintha csak megköszönné, hogy ott vagyunk. Én teljesen ezt éreztem, noha én elég érzelmes tudok lenni.
Még mindig nem tudunk sok mindent arról a bizonyos ominózus éjszakáról, de az biztos, hogy Ákos már sosem tér vissza.
A szülei nem láthatták a szalagavatón, bár a szalagját koszorúra tűztük, és kivittük a sírra.
A növére sem fogja sohasem túltenni magát azon, hogy elvesztette a testvérét.

Noha, hogy csak 2 évig voltál az osztályunk része, Ákos, nekünk is nagyon hiányzol.
Már nem tudjuk meg, hogy milyen faktra akartál volna menni, és hogy mi lett volna veled a jövőben.
Szerintem te lettél volna a legsikeresebb ember. Előtted állt a legfényesebb jövő.
De ez mostmár nincs.

Sajnálom, hogy ez történt veled. Nagyon sajnálom.
Azért remélem, néha figyelsz minket onnan fentről. :)

Olyan szívszorító és hihetetlen, hogy két, egymás számára a legfontosabb ember mennyire el tud hidegülni egymástól. Számomra ez felfoghatatlan és nagyon szomorú.
Sajnos ilyen az élet. Mennyivel is könnyebb lenne, ha nem kéne keresgélni, kételkedni, vesződni, csalódni, lehetetlenül szeretni, sírni, összetörni, újra bízni, mindig újra próbálni. 
 

Mennyivel könnyebb lenne.......